Először is azt kell tisztáznunk, hogy mi a fájdalom és mi okozza azt.
A gyógyászatban a fájdalmat egy olyan érzetként írják le, amely kellemetlen, fájó érzettel társul. A fájdalomnak több fajtája létezik. Leginkább az a személy tudja leírni megfelelően, aki éppen átéli. Rendkívül szubjektív élmény. Általánosságban megjegyezhető még, hogy a fájdalom a szervezet jelzőrendszere, amely ennek segítségével üzen, hogy valami nem működik megfelelően, illetve sérülés történt. A fájdalom érzékelése bármely idegvégződésen történhet.
.Az alábbi fájdalmakat különböztetjük meg:
• akut („gyors”) fájdalom: általában rövid ideig tart, intenzív, valamilyen testrész károsodását kísérheti. Általában 3 hónapnál rövidebb ideig tart. Figyelmeztető jelzés a szervezet számára. veszélyhelyzetre hívja fel a figyelmet.
• krónikus („lassú”) fájdalom: ez a fajta sokkal tovább tart, mint az akut fájdalom (legalább 3 hónapig, de bizonyos betegségeknél akár évtizedekig). A krónikus fájdalom lehet enyhe vagy erős. Általában valamilyen megbetegedés kísérő tünete. Nagy részét alsó háttájéki fájdalom, arthritis vagy artrózis okozza.
Eltérő fájdalomcsillapítás szükséges mindkét esetben.
A fájdalomcsillapítás módja
Amennyiben a fájdalom alapjául szolgáló rendellenességet megfelelően kezelik, a fájdalom csökkenthető vagy akár meg is szüntethető. Például, ha fertőzése van és erre antibiotikumot szed, az meg fogja szüntetni a fertőzést, amely magával hozza az azzal járó fájdalom megszűnését is. Azonban még ha a kiváltó ok kezelhető, akkor is szükséges lehet a fájdalomcsillapítás.
Az orvos alapvető feladata, hogy a fájdalom kiváltó okát megtalálja, és megszüntesse. A fájdalomcsillapítás a betegek részéről felmerülő elemi igény, hiszen fájdalomcsillapítás nélkül az élete, hétköznapjai nagyban megváltozhatnak. Általános szabály ugyanakkor, hogy a betegség pontos meghatározása előtt a fájdalomcsillapítás tilos. Vannak ugyanakkor olyan esetek is, amikor a kiváltó ok már jól ismert, ilyenkor az orvos célja ugyancsak a fájdalomcsillapítás kell, hogy legyen.